Mesés! Hihetetlen, mit találtak ki a németek
160 nyelv, 700 kilométer
Mesélj mindennap! Erre biztat mindannyiunkat a Médiaunió idei kampánya, hiszen, mint mondják,
a mesénél nincs jobb útravaló. A javaslatot megszívlelve bizonyára a legtöbben a Grimm-fivérek
történetei közül fogunk választani, hiszen mi magunk is ezeken nőttünk fel, és a mi gyerekeink,
unokáink is szívesen hallgatják Holle anyó, Piroska és a farkas vagy éppen a brémai muzsikusok kalandjait.
A Grimm-mesék – nemcsak – az UNESCO szerint a világ kulturális örökségének részei,
valóban a Föld minden pontján ismerik és szeretik őket, több mint 160 nyelven olvashatók.
Ha kedvünk tartja, mi magunk is végigjárhatjuk a két fivér, Jakob és Wilhelm útját, és megnézhetjük, a város összes gyerekét, vagy hol húzta fel a toronyba hosszú copfja segítségével az udvarlóját Aranyhaj.
A majd 700 kilométeres Német Meseútvonal a hesseni Hanauban, Grimmék szülőhelyén kezdődik, és a négy nevezetes muzsikus, a szamár, a kutya, a macska és a kakas kalandjainak színhelyén,
A kirándulásnak különleges aktualitást ad, hogy jövőre kerek évfordulót ünnepelhetnek a meserajongók:
kétszáz éve, 1812-ben jelent meg a német gyerek- és házimesék (ahogyan a hivatalos cím szól) első kiadása.
A két Grimm testvér eredetileg nyelvtörténettel foglalkozott, de ha személyesen felkeressük a hazájukat, mindjárt megértjük, miért varázsolták el őket a mesék. Errefelé minden dombtetőre jut egy hangulatos vár,
körülvéve titokzatos erdővel, a városkákban kerek kupolás, sok száz éves templomok, csipkés oromzatú házak,
régi kutak emelkednek, és a legkisebb falu is úgy néz ki, mintha életre keltek volna a gyerekkori
Grimm-mesekönyvem illusztrációi. Akkoriban azt hittem, ilyen favázas, emeletes,
tornyocskás házacskák csak a rajzoló fantáziájában léteznek, de nem:
a meseút városkáiban valóban ott sorakoznak a négy-öt-hatszáz éves,
és ma is tökéletesen jó karban lévő jellegzetes, faszerkezetes lakóházak.
Mintha semmi nem változott volna itt azóta, hogy a Hamupipőkét kereső herceg végiglovagolt a keskeny utcákon
– legföljebb annyi, hogy a földszinti boltokban a cipész, a kocsmáros meg a gyertyamártó helyett
ma bankok, mobiltelefonos cégek és döner-árusok várják a vásárlókat.
A megmérgezett lány
Ilyen eleven mesekönyv-városka például Fritzlar, ahol az a vágyunk is teljesülhet, hogy a mézeskalács-házikókat ne csak kívülről, hanem belülről is megcsodálhassuk.
Valaha kiskereskedők laktak abban a kis girbegurba házban, amely ma a város turistairodájának ad otthont.
Ebben a Spitzenhäuschen névre hallgató kis épületben felkapaszkodhatunk az emeletre,
és végiggondolhatjuk, valóban olyan romantikus lehetett-e egy ilyen kétségkívül hangulatos,
de meglehetősen szűkös helyen lakni. Felteszem, nem volt nagyobb az a kunyhó sem,
amelyet Hófehérke osztott meg a hét törpével – az ő történetüket egyébként a szomszédos Bad Wildungenben követhetjük nyomon.
A mese a helyi Friedrichstein kastélyában született Margarethe von Waldeck emlékét őrzi:
a gróf szépséges lányát fiatalon megmérgezték, és a valóságban sajnos nem jött a herceg fehér lovon,
hogy életre keltse.
Kolléganője, Csipkerózsika egykori lakhelyét szintén felkereshetjük, ő a néphagyomány szerint Sababurg 14. században épült várában aludta százesztendős álmát.
A szépséges királylányt csókkal felébresztő királyfinak nem lehetett könnyű dolga,
mivel a mély erdő közepén rejtőző kastélyhoz ma sem egyszerű odatalálni.
De ne adjuk fel, mert ha a királyfinak GPS nélkül sikerült, nekünk is fog, és az erőfeszítés mindenképpen megéri!
A romokból Csipkerózsikához hasonlóan új életre kelt Sababurg gyönyörű rózsái mellett arról is híres,
hogy nyaranta árnyjáték-előadásokon mesélik el itt a Grimm-történeteket,
a felújított szárnyban pedig hotel fogadja a vendégeket.
Magyar szál is akad
Nekem gyerekkoromban a Holle anyó volt az egyik kedvenc mesém, akkoriban ugyanis még szerettem,
ha hullik a hó, és azt is elhittem, hogy a gonoszok megbűnhődnek, a jók pedig elnyerik méltó jutalmukat.
Ezt a hangulatot idézik fel Hessisch Lichtenau meseparkjának állomásai, ahol ugyanúgy rázhatjuk a párnákat, szedhetjük az almát vagy reménykedhetünk a ránk váró jutalomban, mint a mesebeli derék kislány.
Holle anyó történetét – aki ha megveti az ágyát, havazik a földön
– a közeli Hohe Meissner hegycsúcs inspirálta, ahonnan ma is gyakran érkeznek hófelhők a városka fölé.
A másik kedvenc mesefigurámmal, a libapásztorlánnyal pedig Göttingenben futottam össze: szobor formájában éppen vizet mert a kútból a libáinak.
A híres egyetemi városban egyébként magyar szálra is akadunk, hiszen nemcsak a Grimm fivérek,
hanem számtalan Magyarországról érkezett hallgató is tanult itt
– az egyik régi házon például Kőrösi Csoma Sándor emléktáblájával találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése